Versenyjog: magyar perspektíva

A mai nap a következőket írja a Napi Online: “A Nitrogénművek Zrt.-től származó információ szerint a cég az OTP-vel szemben erőfölénnyel és joggal való visszaélés, valamint más, a polgári törvénykönyv paragrafusaiba ütköző eljárások miatt indított pert. Kártérítési összegként 25 milliárd 247 millió forintot nevezett meg a péti cég. A keresetet a Fővárosi Bírósághoz nyújtották be.”

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy immár reális valóssággá vált a versenyjog megsértéséből eredő igények peresítése bíróságokon, a Gazdasági Versenyhivatal előtt folyó eljárás kihagyásával. A probléma viszont éppen az, hogy a modern versenyjog a gazdasági erőfölényes ügyekben egy ‘átmeneti fázisban van’. Nemrégiben adta ki három év vajúdás után az Európai Bizottság a 82. cikkhez kapcsolódó alapelveit, amelynek a nagy hátulütője, hogy egyrészt sok újat nem mond a megkövesedett bírósági gyakorlathoz képest, ahol pedig mond, ott úgy tűnik a közösségi bíróságok nem nagyon akarják figyelembe venni. 

Hovatovább a tavaly a DoJ áltlal a Sherman Act 2. szakaszával kapcsolatos állásfoglalását (amit a másik szövetségi versenyhatóság többsége elutasított), éppen a minap vonták vissza. A visszavonás olyan mértékű, hogy nem csak a dokumentumot vonta vissza a minisztréium, hanem kifejezetten mindent meg fog tenni azért, hogy senki nem hivatkozhasson a Bush-éraantitröszt politikájára.

Ennek nyilvánvaló okai vannak. Az említett dokuemntum a chicágói iskola teljes gyűzelmeként értékelhető lehetett volna ha nem vonják vissza. Mára viszont egyértelmű, hogy a chicagói iskolát meghaladta az idő, nem alkalmas az antitröszt politika alapjaként szolgálni. Ugyan úgy mint az adam-smithi közgazdaságtan várhatóan továbbra is mint elméleti modell és szempontrendszer megkerülhetetlen lesz, de az egyes magatartások esetében a visszaélési tesztek kapcsán bizonyosan csökken a szerepe.

És itt kanyarodnék vissza a blogbejegyzés elejéhez. A bíróságok, nem specializált bíróságok lévén, bizonyosan fogékonyabban az egyszerűbb standardok és a túlságosan sok közgazdaságtan mellőzése iránt. Az erőfölényes ügyekben pedig szinte csak közgazdaságtanról van szó a mai modern felfogás szerint, nem pedig egy ’tisztességtelenségi magatartáskontrollról’. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, valamint, hogy biztosan ezt akarja-e Európa amikor a magájogi jogérvényesítést erőlteti a versenyjog kapcsán…