De…szép dolog a hátrány leküzdeni, de engem örök életemben zavarni fog az indokolatlan ELTE-kultusz, és ennek szeretek is hangot adni. (egyáltalán nem tanulnak annyit mi, de ezt valahogy elfelejtik reklámozni, meg aztán jó marketing és menedzsment nélkül sajna a Pázmány igen erőteljesen dolgozhat annak a bizonyos hátránynak a leküzdésén.)

Más… jó volt az előadás, kár, hogy a tőke szabad áramlására nem maradt több idő,mert az a legnehezebb, meg persze az EU-s versenyjogra… örülök, hogy szóba került viszont a közvetett és a közvetlen diszkrimináció kérdéskörének tisztázása, ugyanis úgy rémlett tavalyról, hogy az indirekt, jelentésével ellentétben, szűkebb kategóriát képvisel a közvetett diszkriminációval szemben. De most már helyre kerültek a dolgok, olé!!!

És taps (utólag): TAPS,TAPS, TAPS!!!! (sajnálom, nem tudom, hogy fordulhatott ez elő)

a bíráló bizottságok bizonyosan jól végzik munkájukat, így azt nem tartom tisztemnek minősíteni.

Ha félreérthető volt, akkor kettőn áll a vásár természetesen! De szerintem nem panaszkodhatunk az utóbbi időben, jól alakulnak az ilyen irányú dolgaink, csak idő kérdése

A megjegyzésem általános évényű volt, amely alól mindig vannak kivételek. De azért az egyszerű tény, hogy míg két éve alig érte el az OTDK-ra nevezhető dolgozatok felét a kari TDK-n indulók száma, addig az ELTE-n vérre menő harc folyik ezekért a helyekért, és alig tudnak szelektálni legjobb információim szerint. (Ott sem a tanárok fogdossák a hallgatókat, hanem egyszerűen presztízse van ennek…). DE természetesen a tanárokon is múlik, de ha valaki megnézi az elmúlt idők fejleményeit, akkor nem lehet ok panaszra, alakul a dolog.

Végezetül, nos az én felfogásomban az igenis versnerye buzdító ha “nehezebb helyzetből” kell nyerni. Mi sem egyszerűbb mint 100m előnnyel megnyerni a 200m-es futó versenyt. Nem sokkal szebb ha 100m hátrányból nyeri valaki…?

Mindezek ellenére és erőviszonyokat tekintve, természetesen megtartom véleményem, legfeljebb máshol és máskor fogom kifejteni. Azért szerényen megjegyezném, a fenti gondolatok aligha nevezhetőek versenyre buzdítónak, lelkesítőnek.

Óvatosan kérdezném azt is, mégis kinek a feladata a hagyományok megteremtése, fenntartása, továbbvitele? Biztos, hogy csak az egyik félen áll a vásár? Ezen kérdések természetesen csak egy másik aspektusra utalnak, élve a blog keretein belüli kommunikációs lehetőséggel, finom őszinteség burkolatában, mindenféle sértő célzat nélkül.

A második pázmányos helyzetnek gratulálok, de örömmel olvasnék már hírt első helyzetről is.