Versenyjog: magyar perspektíva

A Fővárosi Ítélőtábla egy közelmúltbeli ügyben igen részletes és általános tájékoztatást tett közzé a bírság mértékéval kapcsolatosan. Érdekesség kedviért idézzük:

“Az adott perbeli esetben a bírságkiszabás körében az első- és a másodfokú bíróság álláspontja lényegesen eltérő volt, aminek az oka alapvetően az enyhítő és súlyosító körülmények mikénti feltárása és mérlegelése körében keresendő. Ezért a jelen ügy kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla – á bírságkiszabás aránytalanságainak megelőzése érdekében – indokoltnak látta általánosságban is kiemelni azokat a főbb szempontokat , amelyeket döntésénél az enyhítő és súlyosító körülmények értékelése során vezérfonalként szem előtt tartott – azzal a megjegyzéssel, hogy eddig is ezek voltak és ezt követően is ezek lesznek azok az elvek, amelyek alapján a másodfokú bíróság eljár(t).

A Tpvt. 78.§-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés a versenyhatóság és a bíróságok számára azt a kötelezettséget jelenti, hogy a felek által felajánlott bizonyítás keretei között a bírságkiszabás során figyelembe jövő valamennyi (tehát nemcsak az e törvényhelyben exemplifikatív módon meghatározott) alanyi és tárgyi tényezőt felderítsék, és azokat a jogkövetkezmények alkalmazásakor értékeljék. E feltárandó bírságkiszabási tényezőket nyilvánvalóan nem lehet egyszer s mindenkorra, végleges érvénnyel meghatározni, de a Fővárosi Ítélőtábla a fentiekből következően mégis szükségesnek látott egy olyan általános iránymutatást, amely felsorakoztatja mindazokat a körülményeket, amelyek felderítését és értékelését a versenyhatóság és a bíróságok részéről – a törvény rendelkezése alapján – indokoltnak tartja. A törvény előtti egyenlőség alapelvének (Alkotmány 57.§ (1) bek.) ugyanis az egységes jogalkalmazás felel meg, és ebbe az is beletartozik, hogy a szankcionálást – a büntetésjellegű bírság kiszabását – befolyásoló körülmények értékelése ne mutasson feltűnő és indokolatlan eltéréseket.

Lényeges, hogy a bírságkiszabást befolyásoló körülményeket nem általánosságban, nem elvontan, nem mechanikusan – a Közlemény szerinti számszaki adatok matematikai műveletekkel való kezelésével -, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és megindokolni. Valamely, általában súlyosítónak vagy enyhítőnek tartott tényezőt akkor lehet a konkrét ügyben is ilyenként értékelni, ha az indok, amely miatt annak súlyosító vagy enyhítő hatása van, az adott ügyben is megállapítható.

A bírságkiszabási körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglevő hatásuk a döntő a bírság összegének meghatározásánál. A bírságot befolyásoló tény nyomatéka annál nagyobb, minél nagyobb mértékben áll fenn az indok, amely miatt az adott körülménynek enyhítő vagy súlyosító hatása van. Azonos jelentőségű enyhítő és súlyosító körülmények egymás hatását semlegesíthetik. Lehetséges, hogy a súlyosító körülményeknek együttesen vagy közülük egynek olyan nagy nyomatéka van, hogy az a szemben álló körülmények hatását teljesen kioltja, és az enyhítő körülmények mellett is sor kerülhet a maximális összegű bírság (a Tpvt. 78.§-ának (1) bekezdése szerinti, a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevétel tíz százalékának) kiszabására.

I)
ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK:

a.
A huzamosabb ideje jogszerűen végzett tevékenység enyhítő körülmény, de ha az eljárás alá vont a tevékenységét a jogsértés elkövetése előtt nem sokkal kezdte meg, a korábbi marasztalás hiánya nem enyhítő körülmény. Alig van jelentősége olyan esetben, amikor a huzamosabb ideje jogszerűen tevékenykedő eljárás alá vont kiemelkedő súlyú jogsértést követ el. A huzamosabb ideje jogszerűen végzett tevékenység általában nem tekinthető enyhítő hatásúnak, ha a korábbi versenyfelügyeleti eljárást az ügyfél kötelezettségvállalására (Tpvt. 75. § (1) bek.) figyelemmel szüntették meg.

b.
Azt a körülményt, hogy az eljárás alá vont a tevékenységet a jogsértés elkövetése előtt nem sokkal kezdte meg, csak abban az esetben lehet enyhítőként figyelembe venni, ha bizonyítható, hogy a csekély súlyú jogsértés az üzleti életben való járatlanságának tudható be, ezen felül törekedett a jogsértés káros következményeinek elhárítására, valamint az eset összes körülményének gondos mérlegelése után alappal feltehető, hogy a jövőben jogkövető magatartást folytat.

c.
Enyhítő körülményként vehető figyelembe, ha az eljárás alá vont más piaci szereplő ráhatására vagy befolyása alatt követte el a jogsértést.

d.
Enyhítő körülmény az eljárás alá vont felróhatóságának hiánya, vagyis ha bizonyítható, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a társadalom értékítéletének megfelelő volt, illetve az is, ha a magatartásának felróhatósága csekély fokú. Az eljárás alá vontnak felróható a fogyasztók nem igaz, nem valós és nem pontos módon történő tájékoztatása, ám ha ennek valamilyen formában igyekszik eleget tenni (például apróbetűs tájékoztatás), akkor a magatartása felróhatóságának fokát nem lehet olyan súlyúnak értékelni, mintha erre nem is törekedett volna.

e.
Az együttműködés körében az eljárás alá vont adatszolgáltatása, valamint azon körülmény, hogy a jogsértést elismerte, nem tekinthetők a jogkövető magatartást előíró törvényi kötelezettségen túlmutató mértékű olyan enyhítő körülményeknek, amelyek önmagukban enyhébb szankció kiszabását vonnák maguk után. Enyhítő hatású ugyanakkor az eljárás alá vont olyan mértékű közreműködése, amely a jogsértés felderítésének eredményességét szolgálta. Fokozottabban enyhítő körülmény a jogsértés önkéntes bejelentése. Különös a nyomatéka, ha ennek folytán vált lehetővé a jogsértő cselekmény felderítése, vagy a bejelentés ezt jelentős mértékben elősegítette.

f.
Az eljárás alá vontnak a jogsértés káros következményeinek elhárítására, tevőleges jóvátételére vonatkozó tevékenysége enyhítő körülmény, különösen akkor, ha a jogsértő állapot megszüntetésére az eljárás megindítását megelőzően kerül sor.

g.
A jogsértéssel okozott jogsérelem súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, egyebek mellett a piaci viszonyokat torzító hatás (ténylegesen bekövetkezett versenykorlátozás, avagy az arra való alkalmasság), illetve a piaci szereplőknek, fogyasztóknak okozott hátrány mértéke. A jogsértéssel általában együtt járó jogsérelemnél lényegesen kisebb mértékű káros következmények enyhítő körülményként értékelhetők.

h.
Enyhítő körülményként vehető figyelembe a jogsértéssel elért előny hiánya, ezzel szemben nem enyhít az előny feltárásának hiánya.

i.
Ha a jogsértés elkövetésétől számított hosszabb idő telt el, az enyhítő körülmény, de minél súlyosabb a jogsértés, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelhető. Minél nagyobb az időmúlás, annál erősebb a nyomatéka; viszont csökken, sőt akár el is enyészhet, ha az időmúlást maga az eljárás alá vont idézte elő.

II)
SÚLYOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK:

a.
A korábbi marasztalást követő ismételt jogsértés általában súlyosító körülmény. Ha azonban a korábbi marasztalás kisebb súlyú jogsértés miatt történt, és a versenyhatóság határozatának meghozatala óta már hosszabb idő eltelt, ennek súlyosító körülményként való értékelése általában nem indokolt. Növeli azonban a jogsértés ismételt voltának súlyosító hatását, ha az eljárás alá vont vállalkozást korábban súlyos jogsértés miatt szankcionálták, illetve ha a határozat meghozatalától az újabb jogsértés elkövetéséig rövid idő telt el. Az ismételt jogsértés megállapíthatóságához a törvényi tényállás azonossága nem szükséges, azonban e körülmény súlyosító ereje nagyobb abban az esetben, ha különös (az eljárás alá vont ugyanolyan vagy hasonló jogsértést követ el ismételten) vagy többszörös (ismételt jogsértést követően bármely jogsértés újabb elkövetése) ismétlésről van szó. Ennél is fokozottabb az ismételt jogsértés nyomatéka, ha az eljárás alá vont sorozatosan jogsértő magatartást tanúsít. A jogsértés ismételtségének megállapítása során nemcsak a közigazgatási bíróság által már jogerősen felülvizsgált döntéseket lehet figyelembe venni, értékelhetőek a jogerős hatósági döntések – az esetlegesen folyamatban lévő bírósági eljárástól függetlenül – is.

b.
Ha a korábbi versenyfelügyeleti eljárást az ügyfél kötelezettségvállalására (Tpvt. 75. § (1) bek.) figyelemmel szüntették meg, és a kötelezettségvállalás ugyanolyan vagy hasonló jogsértés kapcsán történt, az súlyosító körülmény lehet, főként ha az eljárás alá vont ezt a korábban vállalt kötelezettségét nem, vagy csak bírság kiszabását (Tpvt. 76.§ (4) bek. a) pont) követően teljesítette.

c.
Súlyosító körülmény az is, ha az eljárás alá vont a jogsértést az ellene folyamatban lévő más versenyfelügyeleti eljárás alatt követi el.

d.
A bizalmi jellegyű termékekkel (például gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel -banki és pénzügyi szolgáltatásokkal, illetve általában az ún. magasabb érdekeltségű szolgáltatásokkal) összefüggésben elkövetett jogsértés súlyosabb megítélésű.

e.
Az eljárás alá vont kezdeményező, vezető, másokat jogsértésbe vivő szerepe súlyosító körülmény.

f.
Ha a jogsértést többen együttesen követik el, akkor egymás szándékát kölcsönösen erősíthetik, végre tudnak hajtani olyan jogsértést is, amelyre külön-külön nem lennének képesek. Az együttes elkövetés általában a jogsértés veszélyesebb formája, ezért például a kartellmegállapodós súlyosan jogsértőnek minősül. E körülménynek annál nagyobb a nyomatéka, minél többen vesznek részt az együttes elkövetésben. Kiemelt súllyal indokolt figyelembe venni abban az esetben, ha az eljárás alá vontnak – például a jogsértésben való részvételtől való tartózkodása vagy visszalépése folytán – lehetősége lett volna a jogsértést megakadályozni.

g.
Súlyosabban ítélendő meg a felróható magatartás, amely az adott helyzetben általában elvárható magatartási mércét nem éri el, a társadalom értékítéletének nem felel meg.

h.
A jogsértés több elkövetési magatartással történő megvalósítása súlyosabban ítélendő meg.

i.
Az elkövetési mód nagyfokú intenzitása – különösen az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma körében értékelhetően – súlyosító körülmény.

j.
Szintén súlyosabb megítélés alá esik az időben elhúzódó jogsértés.

k.
A cselekmény káros következményeinek vizsgálata körében a jogsértéssel általában együtt járó jogsérelemnél lényegesen nagyobb mértékű káros következmények (így a jogsértés továbbgyűrűző piaci hatása, illetve az érintett fogyasztói kör körülményeinek hátrányos változását, rosszabbodását előidéző jogsértés) súlyosító körülményként értékelhetők.

l.
Szintén súlyosító körülmény a jogsértő magatartással elért előny; aminek annál nagyobb a nyomatéka, minél tetemesebb ez az előny az eljárás alá vont oldalán.

m.
Súlyosító körülmény a jogsértéssel érintett fogyasztói kör, illetve piac átlagosat lényegesen meghaladó nagysága, kiterjedtsége.

n.
Súlyosabban ítélendő meg, ha az érintett fogyasztói kör sérülékeny, figyelembe véve a potenciálisan sérelmet szenvedők tudásszintjét is.

o.
A jogsértések elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás szerint az adott ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló jogsértések száma az elkövetéskor a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott földrajzi piacon lényegesen magasabb volt az átlagosnál.

Mindezen tényezők mérlegelése során minden esetben szem előtt kell tartani a szankcionálás speciál- és generálpreventív célját, vagyis az egyéni és az általános megelőzés szempontjait. Az előbbi követelmény azt jelenti, hogy az adott szankció alkalmazása folytán az eljárás alá vont újabb jogsértéstől való tartózkodása legyen elérhető. Az egyéni visszatartásnak – a jogirodalomban “jogi nevelésként” is ismert módja nem feltétlenül jelenti az eljárás alá vont értékrendjének kedvező irányú változását, mert megvalósul akkor is, ha az újabb jogsértéstől csupán az újabb szankció kiszabásának lehetősége miatt tartózkodik. Megfelelően megválasztott fajtájú és mértékű szankciókkal emellett valamennyi piaci szereplő magatartása meghatározott irányba befolyásolható. A joghátrány ezen utóbbi, általános visszatartó hatása akkor kedvező, ha az abban kifejeződő etikai megítélés a társadalom tagjaiban a pozitív, kívánatos értékrend megszilárdulásának folyamatához járul hozzá.”