Versenyjog: magyar perspektíva

A blogbejegyzésnek adott cím szándékonsan provokatív. A Consten and Grundig és a la Technique Miniere (LTM) ügyek óta végighúzódik a közösségi versenyjogon a cél/hatás viszonyának vizsgálata. A mai joggyakorlatot elsősorban az LTM-re lehetne alapozni, de igen sokáig szinte kizárólag a Consten and Grundig ügy volt a favorit. Az Európai Bírósáég előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete (C-209/07) a cél/hatás kérdéskörében foglalt állást.

Az ír iparban óriási és középtávon katasztrofális haáttal járó túlkapacitás alakult ki. Ennek hagyoményos piaci mechanizmusok alapján való orvoslása nem lehetéges szekértő tanulmányok szerint, így tübbek között:  ”a marha‑ és borjúhúsellátás piacának az iparágban körülbelül 93%‑át képviselő marha‑ és borjúhús‑feldolgozók megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a kapacitástöbbletek megszüntetésére, és készek hozzájárulást fizetni azon feldolgozók részére, akik hajlandóak megszüntetni a termelést“. Ezen kívül számos más intézkedést hoztak, pl. közös társaságot alapítottak. A cél/hatással kapcsolatos kérdést az Ír Legfelsőbb Bíróság utalta az Európai Bírósághoz, mitán egy alacsonyabb szintű bíróság ítélete szerint az adott megállapodás nem tartozik a 81. cikk (1) bekezdésének hatály alá.

Az alábbiakban hosszasan idézek íz ítéletből, mivel az ítélete maga rövid és így alkot szép egészet. Ugyanakkor rnedkívül érdees és tanulságos. A rendelkezésre álló tényállás alapján elképzelhető, hogy ez azon megállapodások köz tartozik, amelyek ténylegesen nem feltétlenül járnának a fogyasztókra nézve versenykorlátozó hatással a piaci sajátosságai és egyéb versenynyomást meghatározó tényezők (pl. vásárlói erő) miatt. Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy a kapacitás csökkentés értelem szerűen verseny korlátozással jár, hiszen a kapacitás csökkenésével (ha ahhoz a kibocsátás csökkenése is társul!) az ár emelkedik.

Az Európai Bíróság a következő fontos megállapításokat tette többek között:

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a BIDS‑megállapodásokéhoz hasonló jellemzőkkel bíró megállapodásokat versenykorlátozóknak és az EK 81. cikk (1) bekezdése által tiltottnak kell‑e tekinteni kizárólag a céljuk miatt, vagy ellenkezőleg, ilyen következtetés levonásához előzetesen bizonyítani kell az ilyen megállapodások versenyellenes hatásainak fennállását.

15      Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozáshoz az szükséges, hogy a megállapodás „célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása” legyen. Az 56/65. sz. LTM‑ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 337., 359. o.) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlat szerint e feltételnek a „vagy” kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban e megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva, korlátozva volt, vagy torzult.

16      Annak értékeléséhez, hogy valamely megállapodást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt‑e, felesleges tehát a megállapodás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása … E vizsgálatot a megállapodás tartalma és azon gazdasági összefüggések fényében kell elvégezni, amelyekbe a megállapodás illeszkedik…

17      A „cél általi jogsértések” és a „hatás általi jogsértések” közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére.

19      A BIDS … előad[t]a, hogy az említett megállapodások nem tartoznak a cél általi jogsértések kategóriájába, hanem épp ellenkezőleg, a piacra gyakorolt tényleges hatásaik fényében kell őket elemezni. Úgy érvel, hogy a BIDS‑megállapodások egyrészről nem követnek versenyellenes célt, másrészről pedig a fogyasztókra, valamint általánosabban a versenyre nézve nem járnak káros következményekkel. Kifejti, hogy e megállapodások célja nem az, hogy sértsék a versenyt és a fogyasztók jólétét, hanem hogy a termelési kapacitástöbblet csökkentésével – de nem megszüntetésével – racionalizálják a marha‑ és borjúhúságazatot az ott fennálló verseny erősítése érdekében.

20      Ez utóbbi érvelés nem fogadható el.

21      Annak megállapításához ugyanis, hogy valamely megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e, rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt objektív célkitűzéseket kell figyelembe venni. E tekintetben – még ha feltételezzük is, hogy bizonyított, hogy a megállapodásban részes felek a versenyt korlátozó bármilyen szubjektív szándék nélkül, valamely ágazati válság hatásainak orvoslása érdekében cselekedtek – az ilyen megfontolások az említett rendelkezés alkalmazásakor nem relevánsak. Valamely megállapodás ugyanis az EK 81. cikk értelmében véve versenykorlátozó célúnak tekinthető akkor is, ha célja nem csupán a verseny korlátozása, hanem más, jogszerű célokat is követ … A BIDS által hivatkozott tényezőket csupán az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében lehet adott esetben figyelembe venni az ugyanezen cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alóli mentesség megszerzése érdekében.

22      A BIDS továbbá úgy érvel[t], hogy a cél általi jogsértés fogalmát megszorítóan kell értelmezni. E kategóriába csak azon megállapodások tartoznak, amelyeknek célja a horizontális árrögzítés, a termelés korlátozása vagy a piacok felosztása, amely megállapodások versenyellenes hatásai annyira egyértelműek, hogy semmilyen gazdasági elemzést nem igényelnek. A BIDS‑megállapodások nem hasonlíthatók e megállapodástípushoz, sem egyéb összetett kartellformákhoz. A BIDS előad[t]a, hogy valamely, az ágazati kapacitástöbblet csökkentésére vonatkozó megállapodás nem hasonlítható az EK 81. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a „termelés korlátozását” célzó megállapodáshoz. E fogalmat ugyanis úgy kell értelmezni, hogy annak célja a piac teljes termelésének, és nem pedig bizonyos gazdasági szereplők termelésének korlátozása, akik a piacot önkéntesen hagyják el, anélkül hogy a termelés csökkenését eredményeznék.

25      A BIDS szerint, amennyiben valamely megállapodás nem érinti valamely piacon a teljes termelést, és nem korlátozza a gazdasági szereplők azon szabadságát, hogy autonóm módon járjanak el, minden versenyellenes hatás kizárható. Az alapeljárásban bizonyos gazdasági szereplőknek a piacról való kilépése nem releváns, mivel a maradók képesek a kereslet kielégítésére.

26      A BIDS hozzáte[tte], hogy a piac szerkezete nem teszi lehetővé a feldolgozók számára a piac befolyásolását, mivel a kereslet 90%‑a Írországon kívül van. Az ír piacon a feldolgozók erejét messzemenően kioltja a négy nagy forgalmazó vásárlóereje. Figyelembe kell venni azon versenyt is, amelyet az érintett piacra belépő új gazdasági szereplők jelenthetnek.

30      Végül a BIDS‑megállapodások nem írnak elő sem kapacitásbefagyasztást vagy a kapacitások ki nem használását, sem információcserét, sem pedig kvótákat, vagy más, a maradók piaci részesedéseinek megőrzését célzó intézkedéseket.

31      E tekintetben az ügy irataiból és a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a BIDS‑megállapodások célja, hogy a versenytárs vállalkozások kilépésének ösztönzésére hivatott mechanizmusnak köszönhetően érezhetően módosítsa a piac szerkezetét.

32      A Bírósághoz benyújtott információk azt mutatják, hogy a BIDS‑megállapodások célja, hogy javítsák az ír piacon a marha‑ és borjúhús‑feldolgozási szolgáltatások több mint 90%‑át nyújtó vállalkozások globális jövedelmezőségét, lehetővé téve számukra minimális hatékonysági fokuk megközelítését, vagy akár elérését. Ennek érdekében e megállapodások két fő célkitűzést követnek. Egyrészről arról van szó, hogy a feldolgozási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számának jelentős csökkentésével növeljék az érintett piac koncentrációs fokát, másrészről pedig, hogy megszüntessék a felesleges termelési kapacitások közel 75%‑át.

33      A BIDS‑megállapodások tehát lényegében lehetővé kívánják tenni több vállalkozás számára azon közös politika végrehajtását, amelynek célja e vállalkozások közül egyesek piacról való kilépésének elősegítése, és következésképpen azon kapacitástöbbletek csökkentése, amelyek érintik jövedelmezőségüket, mivel akadályozzák őket a méretgazdaságosság megvalósításában.

34      E megállapodástípus nyilvánvalóan sérti az EK‑Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseiben rejlő koncepciót, amely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a piacon követni kívánt politikáját. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének célja ugyanis, hogy megtiltson minden olyan összehangolási formát, amely a vállalkozások közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktatja a verseny kockázatait.

35      A verseny keretében a BIDS‑megállapodásokban részes vállalkozások e megállapodások hiányában jövedelmezőségük javítása érdekében nem rendelkeztek volna más eszközökkel, csak azzal, hogy kereskedelmi versengésüket erősítik, vagy összefonódásokat hajtanak végre. E megállapodásokkal elkerülhetik az ilyen eljárást, és a piac koncentrációs fokának növeléséhez szükséges költségek jelentős részét egyenlően feloszthatják az egyes maradók által termelt egységenkénti két euró beszedésével.

36      Ezenkívül a BIDS‑megállapodások célkitűzésének eléréséhez igénybevett eszközök olyan korlátozásokat is tartalmaznak, amelyek célja versenyellenes jellegű.

37      Először is az egyes maradók szokásos feldolgozási mennyisége felett levágott szarvasmarhánkénti tizenegy euró hozzájárulás a BIDS szerint a kilépők ügyfélkörének megszerzéséért a maradók által fizetendő ellenszolgáltatást jelent. Ki kell azonban emelni – ahogyan a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában tette –, hogy bizonyos maradók tekintetében az ilyen intézkedés is akadályozza a piaci részesedések természetes alakulását, akik e hozzájárulás visszatartó jellegéből adódóan arra vannak ösztönözve, hogy ne lépjék át szokásos termelési mennyiségüket. Ezen intézkedés tehát bizonyos gazdasági szereplőket a termelésük befagyasztására késztethet.

38      Másodszor a kilépőkkel szemben előírt, a termelési üzemeik rendelkezésre bocsátására és használatára vonatkozó korlátozásokat illetően a BIDS‑megállapodások céljuknál fogva tartalmaznak versenykorlátozásokat is, mivel el kívánják kerülni, hogy a maradókkal folytatott verseny érdekében piacra lépő új gazdasági szereplők használhassák ezen üzemeket. Márpedig – ahogyan a Competition Authority írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta –, mivel egy új feldolgozóüzem létrehozásához szükséges beruházások messze meghaladják egy meglévő üzem átvételének költségeit, e korlátozások nyilvánvalóan arra irányulnak, hogy minden új versenytársat visszatartsanak az ír sziget teljes területére való belépéstől.

39      Végül azon tény, hogy az említett korlátozások, valamint a kilépőkkel szemben előírt versenytilalmi záradék időben korlátozott, nem kérdőjelezheti meg a BIDS‑megállapodások célja versenyellenes jellegének megállapítását. …