Versenyjog: magyar perspektíva

Union des Dentistes et Stomatologistes de Belgique (UPR) és  Jean Totolidis részvételével, Ioannis Doulamis ellen folytatott büntetőeljárás kapcsán hozott ítélet előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Lásd bővebben itt.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy I. Doulamist különösen azért vonták büntetőjogi felelősségre, mert a Laboratoire dentaire Jean DOULAMIS [Jean DOULAMIS fogászati laboratórium] és a Clinique dentaire Jean DOULAMIS [Jean DOULAMIS fogászati klinika] telefonkönyvben történő reklámozásával az 1958. április 15‑i törvény által tiltott reklámozást valósított meg. Az egyik reklámhirdetés a fogászati laboratóriumok oldalán, a másik pedig a fogászati klinikák oldalán jelent meg. E hirdetések objektív információkat – a két intézmény által kínált szolgáltatásokat, címüket, telefonszámukat, valamint nyitvatartási idejüket – foglaltak magukban.  

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében noha igaz, hogy az EK 81. és az EK 82. cikkek önmagukban csakis a vállalkozások tevékenységét érintik, és nem vonatkoznak a tagállamoktól származó törvényi vagy rendeleti intézkedésekre, ezen cikkek ettől még – az EK 10. cikkel együttesen értelmezve, amely együttműködési kötelezettséget ír elő – kötelezik a tagállamokat arra, hogy ne hozzanak vagy ne tartsanak hatályban olyan – akár törvényi, akár pedig rendeleti – intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony érvényesülését gátolják (lásd a C‑94/04. és C‑202/04. sz., Cipolla és társai egyesített ügyekben 2006. december 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006. I‑11421. o.] 46. pontját).

A Bíróság kimondta, hogy az EK 10. és az EK 81. cikket sérti akár az, ha valamely tagállam előírja vagy előnyben részesíti az EK 81. cikkel ellentétes megállapodások kötését, vagy az ilyen megállapodások hatását erősíti, akár pedig ha a saját szabályozásának állami jellegét megszünteti azáltal, hogy a gazdasági jellegű döntések meghozatalának felelősségét magán piaci szereplőkre ruházza (a fent hivatkozott Cipolla és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontja).

Márpedig meg kell állapítani, hogy az olyan törvény, mint az 1958. április 15‑i, amely tiltja a reklámozást a fogápolási szolgáltatást nyújtó személyek számára, nem valósítja meg az EK 10. és EK 81. cikk együttes alkalmazásának feltételeit. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 71. pontjában, az alapügyben nem szerepel egyetlen olyan tényező sem, amely bizonyíthatná, hogy az 1958. április 15‑i törvény előnyben részesít, erősít vagy előír valamely megállapodást vagy vállalati döntést. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem következik továbbá az sem, hogy a szóban forgó jogszabályi rendelkezés állami jellege megszűnne azáltal, hogy az érintett tagállam magán piaci szereplőkre ruházta gazdasági jellegű döntések meghozatalának a felelősségét.

Következésképpen az e tárgyban előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 3. cikk (1) bekezdése g) pontjának és az EK 10. cikk második bekezdésének az EK 81. cikkel együttesen értelmezett rendelkezéseivel nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint az 1958. április 15‑i törvény, amely bárkinek és annak, aki szabad foglalkozás vagy fogorvosi praxis keretén belül fogápolási szolgáltatást nyújt, megtilt minden közvetett vagy közvetlen reklámot a fogápolás területén.