Versenyjog: magyar perspektíva

Az OTP-lakáshitellel rendelkező ügyfelek 80 százalékának csak a kezelési költség emelése miatti pluszterhet fizette vissza az OTP Bank, ám az ennél jóval borsosabb tételt, nevezetesen a megemelt előtörlesztési díj (a hátralevő tartozás 3,6 százaléka) és az eredeti költség (0 százalék) közötti különbözetet már nem. Az indoklás szerint azért nem, mert már nem az OTP Bank, hanem az OTP Jelzálogbank ügyfelei.” – írja a Figyelőnet. Továbbá ugyanitt: “A hitelezés menete mostanra megváltozott, és 2007 ősz óta már minden új lakáshitelt igénylő OTP-s ügyfél egyedül az OTP Jelzálogbankkal áll szerződésben. Az ügyfelek szempontjából mindez nem feltétlen kedvező, mivel a jelzálogbankokra ugyanis a kereskedelmi bankokétól eltérő, szigorúbb szabályozás vonatkozik, amely például azt is lehetővé teszi, hogy egy hitel idő előtti törlesztését akár meg is tiltsa ügyfeleinek az intézmény.  Emiatt fő most a GVH ellenőreinek a feje is, hiszen egyszerű analógiával nem lehet az irreálisan magas előtörlesztési díjak visszafizetésére kötelezni a jelzálogbankot. Mindenesetre gazdasági erőfölénnyel való visszaélés ügyében február 7-én vizsgálat indult az OTP-s leánybank ellen is, ám ennek fél-másfél éven belül lesz csak eredménye. Ha a hatóságnak sikerül fogást találni a jelzálogbankon, akkor a kártalanításból most kimaradt ügyfélkör esetleg viszontláthatja a pénze egy részét.” Lásd bővebben itt.

Az ügy számos érdekes kérdést vet fel. A Tpvt. 75. § (1) bekezdése szerint “[h]a a hivatalból indult versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált magatartás tekintetében az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy magatartását meghatározott módon összhangba hozza e törvény, illetve az EK-Szerződés 81-82. cikkének rendelkezéseivel, és a közérdek hatékony védelme e módon biztosítható, az eljáró versenytanács végzéssel – az eljárás egyidejű megszüntetésével - kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, anélkül, hogy a végzésben a törvénysértés megvalósulását, vagy annak hiányát megállapítaná.” Itt kezdődnek a problémák. Az ügyfél elvileg a saját magatartására vonatkozóan vállal kötelezettséget. A Tpvt. 52. §-a szerint “[e] törvény alkalmazásában ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás …”. Magyarán, ha a GVH nem vonta eljárás alá a másik vállalkozást rá nem vonatkozik a kötelezettségvállalás. Ez egyébként teljesen ésszerű is. A tényállásból nem tiszta, hogy az idősík hogyan alakult. Amennyiben ugyanis az OTP ilyen jellegű gyakorlata már a versenyfelügyeleti eljárás alatt ismert volt, akkor elvileg a Tpvt. 53. § (4) bekezdése alkalmazandó lehetett volna. ( Tpvt. 35. § (4) Ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a hivatalból indult eljárásban vizsgált magatartásnak más vállalkozás is részese volt, a vizsgáló e vállalkozást az eljárásba bevonja.) Ha nem volt ismert vagy utólag került sor az OTP és annak leányvállalata közötti magatartásra és valóban ilyen esetekben nem vonható felelősségre a leányvállalat, akkor az gyakorlatilag alááshatja a kötelezettségvállalás intézményét. Hasonlóan ha korábban ismert volt a gyakorlat felmerül, hogy egyáltalán a Tpvt. fent idézett 75. §-a alkalmazható lett volna-e, vagyis a közérdek hatékony védelme e módon biztosítható volt-e?

A GVH szempontjából nem teljesen “veszett fejsze nyele” az ügy, ugyanis a Tpvt. 75. § (2) bekezdése szerint “[a]z (1) bekezdés szerinti végzés meghozatala nem zárja ki azt, hogy az ügyben - a körülmények lényeges változása miatt, illetve akkor, ha a végzés a döntés meghozatala szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult – újabb versenyfelügyeleti eljárás kerüljön megindításra. Az újabb versenyfelügyeleti eljárás során rendelkezni kell a korábban az (1) bekezdés alapján hozott végzésről.” Kérdés, ez a fejlemény körülmények lényeges változásának minősül-e?

A kérdés megér további átgondolást illetve kutakodást, így még további bejegyzés is elképzelhető, illetve érdemes lehet kitekinteni az EK gyakorlatra.